Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október 4, 2012

Az(ok)on a (vége)láthatatlan sí(ro)kon...

Az(ok)on a (vége)láthatatlan sí(ro)kon,
ahol errodált, korrodált, kiürült lett
a  végtelenné vált egykori terem,

ahol már egyetlen fa sem nő(!), fű sem zöldül(!) 
...és virág sem virít(!) ...és gyümölcs sem terem(!),
lassan a megbecs(telen)ült nevemet

a verseim elé már leírni sem merem!
Vegetál csak a porhüvelyem, köröttem
üresség, alattam tátongó verem, ...szinte  élettelenné vált az életterem! Véget ért a Kezdet vagy kezdődik a Vég(?),
fojtogat a hiány, szűkös lett a Lét(?):
64 év kínjait újra megismerem(?)... *
Vajon dörgedelmes hangján, onnan föntről
miért szólt rám bosszúsan Jahve, az Úr(?):

- "Mondottam: szittya Emberfia, gój,
Te mindég csak küzdjél(!) és bízva bízzál!
... mégis a(ki)választottaimra
(ellenemre!) többször is rosszul szóltál,
mikor saját hited' többre hitted(!)...
...de mit ér az eszméd és öntudatod,
ha mindég csak azt tapasztalhatod,
hogy nektek e Honban babér nem terem?"
Sé. 2012.10.01-03.

Ó, jaj a lelkem!

Ó, jaj, a lelkem, a lelkem!  Talán, átkok ülnek rajtam  vagy démon nyomja a mellem?  Mint egy tátongó szakadék vagy egy feneketlen verem,  ami kong az ürességtől,  (a  déli harangszó helyett,)  ma akkora üresség kondult meg bennem(!)... Sé, 2012.09.30.

MAJDNEM MINDENHOL

Ahogy' az anya méhéből
a halálraítélt magzat lelkeket-tépő, néma sikolya         sem hallatszik ki,       úgy e csonka földről néhányunk     utolsó jajkiáltása sem hallatszik ki(!),      ...mert amputálttá lett itt már                 majdnem mindenhol,                               majdnem minden                    józan paraszti ésszel bíró értelem,    ránk települt a durvaság,   a kurvaság        és a közöny,          amiben nincsen semmi    emberi, családi, nemzeti érzelem...   Sé, 2012. 09. 26-27.