Az(ok)on a (vége)láthatatlan sí(ro)kon...



 
Az(ok)on a (vége)láthatatlan sí(ro)kon,
ahol errodált, korrodált, kiürült lett
a  végtelenné vált egykori terem,

ahol már egyetlen fa sem nő(!), fű sem zöldül(!) 
...és virág sem virít(!) ...és gyümölcs sem terem(!),
lassan a megbecs(telen)ült nevemet

a verseim elé már leírni sem merem!
Vegetál csak a porhüvelyem, köröttem
üresség, alattam tátongó verem,
...szinte  élettelenné vált az életterem!
Véget ért a Kezdet vagy kezdődik a Vég(?),
fojtogat a hiány, szűkös lett a Lét(?):
64 év kínjait újra megismerem(?)...
*
Vajon dörgedelmes hangján, onnan föntről
miért szólt rám bosszúsan Jahve, az Úr(?):

- "Mondottam: szittya Emberfia, gój,
Te mindég csak küzdjél(!) és bízva bízzál!
... mégis a (ki)választottaimra
(ellenemre!) többször is rosszul szóltál,
mikor saját hited' többre hitted(!)...
...de mit ér az eszméd és öntudatod,
ha mindég csak azt tapasztalhatod,
hogy nektek e Honban babér nem terem?"
 
Sé. 2012.10.01-03.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

B.Kiss-Tóth László : S Z A N I S Z L Ó

A mai magyar hazafias és politikai líra gyöngyszemei (válogatás saját verseimből)

B.Kiss-Tóth László Jézus verse