Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 13, 2010

F A R S A N G V A N

("Önmagunkat föláldozzuk bohóckodó életünkért"...) Szobánk sarki hidegétől lúdbőrös lett hátunk, fáradtságtól lógó nyelvvel almabort vedelünk, elvtársaink csupasz nyakán előnyökért lógunk, húsüzletek előtt préri- farkasként veszekszünk, és hull a könnyünk. Ó, hogy' hull a könnyünk, és nevetünk csak, ...nevetünk akkor is, ha szajhává lett kedvesünk, akkor is, ha albérletben senyvedünk (és szenvedünk), akkor is, ha nincs egy falat kenyerünk, mert szép az élet. Óh, de szép(!), ha zöldellnek a vetések, ha virágoznak a fák, és mi ünnepelünk...ünnepelünk bábeli-zavartan, egymásra köpdösve, maszkos képpel, lódenkabátban világcsodát, és hull a könnyünk. Ó, hogy' hull a könnyünk, ...és nevetünk csak, ...nevetünk-- Munkás elvtárs itt járt köztünk! …