F A R S A N G V A N

("Önmagunkat föláldozzuk
          bohóckodó életünkért"...)


           Szobánk sarki hidegétől
             lúdbőrös lett hátunk,
          fáradtságtól lógó nyelvvel
              almabort vedelünk,
         elvtársaink csupasz nyakán
               előnyökért lógunk,
            húsüzletek előtt préri-
           farkasként veszekszünk,

               és hull a könnyünk. 
           Ó, hogy' hull a könnyünk,
        és nevetünk csak, ...nevetünk

    akkor is, ha szajhává lett kedvesünk,
     akkor is, ha albérletben senyvedünk
                  (és szenvedünk),
    akkor is, ha nincs egy falat kenyerünk,
        mert szép az élet. Óh, de szép(!),
ha zöldellnek a vetések, ha virágoznak a fák,
          és mi ünnepelünk...ünnepelünk
      bábeli-zavartan, egymásra köpdösve,
 maszkos képpel, lódenkabátban világcsodát,
és hull a könnyünk. Ó, hogy' hull a könnyünk,
         ...és nevetünk csak, ...nevetünk--

           Munkás elvtárs itt járt köztünk!
               Bár állnak még a bitófák,
            örömünkben hull a könnyünk:
       cukormázas maskarában (f)élhetünk--


(Ó, meghasonlott, gonosz, gaz, sunyi világ(!),
             a krepp-papírok, lámpionok 
                széppé teszik életünk...)



Szombathely,1970.


*Megjelent az Igazunk '56-ba

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

B.Kiss-Tóth László : S Z A N I S Z L Ó

A mai magyar hazafias és politikai líra gyöngyszemei (válogatás saját verseimből)

B.Kiss-Tóth László Jézus verse