Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november 26, 2009

HAZAI TRAGÉDIA

 /Egy fiatalkori, őszi csöves éjszakám emlékére/

   Ó, te alkohol  mámorában őrjöngő
             nikotinszagú világ,
         ó, te kultúrnövényvirágra rátekeredő
             gyomnövényvirág,
               ó, te elkorcsosodott
         és téveszméket hírdető antiszenthely,
                    beléd csömörlöttem,
                     mégis hozzád menekültem, te végső menhely!

                 Veled feküdtem,
                veled ébredtem,
      hozzád szállt akkor minden dalom,
                            mert eldobott magától,
      és kiutált magából a társadalom!


                                  A sötétség bájnyúlványai
                           'míg eszüket vesztve rángatóztak,
                                    s a bokrok riherongyai
                         a holdfényben kéjesen megmártóztak,

KOPOTT FLASZTERON

KOPOTT FLASZTERON
TÖBB EZER FÉNYESRE VIKSZOLT
CSIZMAPÁR LÉPDEL 
bal-jobb  bal-jobb  bal-jobb
(men / etel / nek pártunk szürke ördögei)
írtam egyszer
de Anyám azt mondta 
Fiam ezt a verset tépd el
úgysem ülne/k/ veled egy asztalhoz
Kádár Apró Dögei
meg a mindenfajta ránktelepült náció

ugye Anyám
ez a vers több mint hallucináció


Szombathely, 1989. június 12-16. /eredeti  vers/

Sé, 2008. november 21-22. /átírva eredeti értelmezés szerint/

SZÖRNYŰ FEKETESZÁRNYÚ SZÉL

ó az Állam az Állam
jaj az állam
a szakállam birizgálja
hajamat kócolja cibálja ráncigálja
a szörnyű feketeszárnyú szél
ó szél
te szörnyű feketeszárnyú szél
(add hírül)
nemsokára itt egy fél országnyi nép felkél

kétezeréves romokon
gyomokon nyomokon monyokon
(monyokli neked Mányoki)
még mindig Hobón
és Gördülő Köveken élek s félek
Darwin majmai ma ellepik
az utcát a várost a/z anya/földet
bitófák tövében 
dögkeselyűk szarják a zöldet
ó Anyám
mennyit ér ma nálunk egy neutrontöltet

lettél Anyám hitvese egy Jánosnak
s lettél anyja egy Jánosnak
mégsem lettél szeretője a városnak
ó mondd ó mondd
miért nem szültél engem Szent Jánosnak
bogaraim lennének
és pislákolnék csövező hobóknak
dilettáns költőknek pislákolnék
kóbor komédiásoknak pislákolnék
vajon kinek szép ez a mai magyar comoedia
s kinek kell lemenni a kutyába máma

míg e verse/me/t költöm
kiürült konyakos poharamba
a jajgató alkonyatot töltöm
ó jaj  ó jaj  ó jaj  ó jaj  ó jaj
papíromon elszabadultak

Késői Eszmélés

Rögös úton, hazafelé,
Bandukolok kis házam felé.
Vaksi lettem... elfáradtam...
Csúztól gyötörten kiszáradtam...


Negyvenhéttől robotoltam,
Mindig mások szekerét toltam,
Mindig mások parancsoltak,
/S most mégis nálam rovancsoltak.../
Mindig mások vittek lépre,
De engem tettek terítékre,
S ha jól rágtam a gumicsontot,
Nekem is dobtak egy kis koncot...
Pártunk hű harcosa voltam/!/,
Marxot, s Lenint estig magoltam,
*Róth elvtárs volt nagymesterem,
Túltett minden gaz 'Házmesteren:
Besúgatta barátomat,
Szomszédomat és rokonomat.
A társaim féltek tőlem,
Mert nem hallottak jót felőlem...
Minden eszközt megragadtam/!/,
Az Úristent is megtagadtam/!/,
S nem volt senki olyan bátor,
Mint Én, a bolsi agitátor/!/...

Szebb jövőt várt az életem,
De eluralta a félelem,
'Hogy az Égi Törvényszéken
Számonkérik majd minden vétkem,
S okát kérdik: _Mit, s mért' tettem ?
-Ellenetekre mért' vétettem ?
Már rátok nézni sem merek...
/S úgy sírok most, mint egy kisgyerek.../
Jaj ! Bocsássatok meg emberek !
Sé, 2008. június 26-28.
*R…