Késői Eszmélés
Rögös úton, hazafelé,
Bandukolok kis házam felé.
Vaksi lettem... elfáradtam...
Csúztól gyötörten kiszáradtam...
Negyvenhéttől robotoltam,
Mindig mások szekerét toltam,
Mindig mások parancsoltak,
/S most mégis nálam rovancsoltak.../
Mindig mások vittek lépre,
De engem tettek terítékre,
S ha jól rágtam a gumicsontot,
Nekem is dobtak egy kis koncot...
Pártunk hű harcosa voltam/!/,
Marxot, s Lenint estig magoltam,
*Róth elvtárs volt nagymesterem,
Túltett minden gaz 'Házmesteren:
Besúgatta barátomat,
Szomszédomat és rokonomat.
A társaim féltek tőlem,
Mert nem hallottak jót felőlem...
Minden eszközt megragadtam/!/,
Az Úristent is megtagadtam/!/,
S nem volt senki olyan bátor,
Mint Én, a bolsi agitátor/!/...
Szebb jövőt várt az életem,
De eluralta a félelem,
'Hogy az Égi Törvényszéken
Számonkérik majd minden vétkem,
S okát kérdik: _Mit, s mért' tettem ?
-Ellenetekre mért' vétettem ?
Már rátok nézni sem merek...
/S úgy sírok most, mint egy kisgyerek.../
Jaj ! Bocsássatok meg emberek !
Sé, 2008. június 26-28.
*Róth=Rákosi