HAZAI TRAGÉDIA

  
    /Egy fiatalkori, őszi csöves éjszakám emlékére/

   Ó, te alkohol  mámorában őrjöngő
             nikotinszagú világ,
         ó, te kultúrnövényvirágra rátekeredő
             gyomnövényvirág,
               ó, te elkorcsosodott
         és téveszméket hírdető antiszenthely,
                    beléd csömörlöttem,
                     mégis hozzád menekültem, te végső menhely!

                 Veled feküdtem,
                veled ébredtem,
      hozzád szállt akkor minden dalom,
                            mert eldobott magától,
      és kiutált magából a társadalom!


                                  A sötétség bájnyúlványai
                           'míg eszüket vesztve rángatóztak,
                                    s a bokrok riherongyai
                         a holdfényben kéjesen megmártóztak,
                                     avarba túrt lábaimon
                             már véresen kukorékolt a hajnal!
                                     ...s a feltámadt szél
                             a korahajnali pírt is elvitte a jajjal...

                                         


                               Testvéreim, prolik, s parasztok,
                                   kik a kínokat rég átéltétek,
                                a ránk települt lumpen kasztok
                              színét, s faját mégsem ismertétek?


                               Sé, 2008. november 12-13-án.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

B.Kiss-Tóth László : S Z A N I S Z L Ó

A mai magyar hazafias és politikai líra gyöngyszemei (válogatás saját verseimből)

B.Kiss-Tóth László Jézus verse